Nem is hinnétek, milyen sokszínű orchideapopuláció található meg vadon Magyarországon. Nem is hinnétek, hogy amikor elmentek egy réten valami "gaz" mellett, aminek nem tudjátok a nevét, nem is valami réti izé, hanem egy orchideaféle. Mutatok is nektek párat, amit egy természetben tett kirándulás során is fellelhettek. Az hazai orchidea fajok megtalálhatóak nedves láp-, mocsárréteken, gyepekben, erdőkben, nedves és száraz gyepekben, de még az ember által erősen zavart területeken is találkozhatunk velük. Viszont, mivel egy eléggé érzékeny növényről van szó, a bolygatás és a taposás miatt egyes korábbi lelőhelyekről eltűnhet, de veszélyt jelent rá az élőhelyek megszűnése, az adott helyek éghajlati változásai - fény, csapadék, pára mennyisége megváltozik.
Összesen 23 nemzetségbe sorolhatjuk a hazai kosborfélék családjába tartozó orchideaféléket. Ezek közül mutatok be párat (az orchideafélék listájában megtaláljátok a linket, ahol az összes fel van sorolva).
Ez a növény a GÉRBICS. Karsztbokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, ritkán cseres-tölgyesek környékén futhatunk bele. Ha látni szeretnétek, érdemes a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban ellátogatni.
Főbb ismertetői: 20-50 centis korhadéklakó. A szár erőteljes vastag, levelei a szaprofiton életmódnak megfelelően erősen redukálódtak, pikkelyszerűek. A virágzat nyúlánk, a virágok nagyok, fürtösek. A külső lepellevelei tojásdad-lándzsásak, kívül zöldesibolyák, belül világosibolyák, sötét erekkel tarkított. A belső lepellevelek kisebbek, szálas-lándzsásak, világosibolya színűek. A mézajak hosszúkás-tojásdad és a külső leplekhez hasonlóan sötét ibolyaszínű hoszerekkel tarkított. A sarkantyú keskeny, hengeres, lefelé irányuló. Május-júniusban virágzik. A termése toktermés. (forrás: wikipedia, jobban én se írhattam volna körül).
Íme a BAJUSZVIRÁG. Mókás neve van szerintem, de a virágja első ránézésre az orchideafélére emlékeztet.
Jellemzők: 5-30 cm magas korhadéklakó kosborféle. Az egész növény sárgás csontszínű, a gérbicshez hasonlóan klorofillt alig tartalmaznak. A hajtásaik magányosak vagy hajtáscsoportokban fejlődnek. Levelei a szaprofita életmódnak megfelelően teljesen elcsökevényesedtek. A virágainak száma kevés. A virágok bókolók, lepelevelei sárgásfehér színűek. A felfelé irányúló mézajka háromkaréjú, a középső karéján néhány kárminvörös hosszanti papillasáv látható. A sarkantúja felfelé irányul, bő, tompa végű. Július-szeptember között virágzik. 5-30cm magasra nő meg, úgyhogy érdemes alaposan a lábunk elé nézni, nehogy letapossuk, ha bükkös, vagy gyertyános tölgyes helyen kirándulunk. Hazánk egyik legritkább orchideafaja.
És végül a KORALLGYÖKÉR. Sajnos erről a növényről nem találtam bővebb információt se az előfordulásával, se a virágzási időszakkal vagy a magassággal kapcsolatban. Egy helyen találtam némi információt, miszerint bükkösökben, sziklai bükkösökben, elegyes karszterdőkben fordul elő. Viszont ha ilyen helyeken barangolsz, nézz a lábad elé, nehogy letaposd ezt a növényt, és semmiképpen ne szedd le, mivel fenn van a védett növények listáján, és ha minden igaz, annyira megritkult a populáció, hogy a kihalás fenyegeti.
Ennyi elég is, egy kis ízelítőnek, a linkek között megtaláljátok mind a 23 hazai orchideaféle nevét. Érdemes meglesni a róluk készült képeket, hiszen ki tudja, lehet egyszer pont az egyikük mellett sétáltok el, miközben azt mondjátok, mennyi gaz van errefelé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése